„Sminklemosás”

 

Petőfi keresztelőmedencéje az állandó kiállítás egyik legfontosabb darabja. A harmadik teremben áll a múzeum megnyitása óta. Bizony „a magyar nép zivataros századaiban” gyakran volt kalandos útja a műtárgyaknak, templomi berendezéseknek. Azoknak talán még inkább, amelyeket nem azért szeretünk, mert nagy művész készítette őket, hanem azért, mert valakihez kötődik a történetük. Olyan fontos személyhez, aki a magyar történelem vagy kultúra jól ismert alakja.

A törökök kiürítették az Alföld jelentős részét. Emberek, állatok, épületek ezrei pusztultak el 150 év alatt. A 18. században aztán különféle népcsoportok – magyarok, szlovákok, németek – költöztek az elnéptelenedett vidékekre. Kiskőrös város és a gyülekezet születésének napja: 1718. május 19. Ezen a napon írták alá azt a megállapodást a birtokos Wattay család képviselői a letelepedni szándékozó felvidéki szlovák evangélikus családokkal, amelynek eredményeként újra benépesült az elpusztult település. És az új lakosok nemcsak istállókat, pajtákat és lakóházakat, hanem rögtön templomot és iskolát is építettek. Ez az első templom 1730-ban a vallási harcok áldozata lett, a kalocsai érsek katonái felgyújtották és lerombolták.

A türelmi rendelet kihirdetése után, 1783-ban újra templomépítésbe fogtak a kiskőrösiek. Ezt a templomot használja ma is a gyülekezet. 1822 szilveszter éjszakáján, lehetséges, hogy már épp január elsején Kiskőrösön született Petőfi Sándor. (Születésének pontos idejét talán sosem fogjuk megtudni.) A gyermeket reggel rögtön megkeresztelte Martini Mihály lelkész, Petrovicsék régi jó barátja. Ezt tanúsítja az egyházközség nagy becsben tartott keresztelési anyakönyvi bejegyzése Alexander Petrovichról.

Akkoriban ez a keresztelőkút volt használatos a templomban. Feltehetően a 18. század legvégén készülhetett, többféle anyagból. A nyolcszögletű talapzat fából, a medence öntöttvasból, s a fedél 1-1,5 mm vastag ónlemezből. A díszítmények, virág-és levélcsokrok, illetve a fogóként szolgáló tobozdísz – hajszálvékony aranylemezzel fedve – ónból készültek.

A gyűjteménybe kerüléskor fehérre festett keresztelőmedencét ismerhettünk meg, kicsit esetlegesen aranyra festett díszekkel. A közelmúltban került sor a tárgy restaurálására, ami ez esetben nem ráncfelvarrásnak, inkább egy rossz smink eltávolításának tűnik. A fedőfestékeket megkaparva előtűnt az eredeti sötétzöld, márványozott felület. Elképzelhető, hogy a márványozást – „hamis” volta miatt – nehezen tűrő vagy túldíszítettségnek látó egyháztagok festették át valamikor. Az átfestés és a továbbszállítás időpontja egyelőre ismeretlen.

Evangélikus Országos Múzeum,
1052 Budapest, Deák tér 4.
Tel.: +36/20 824-3864
eom@lutheran.hu